Amikor Zoli barátom először kezdett mézesmadzagot húzni előttem, a Fjallraven vándortúrával kapcsolatban, még nem gondoltam, hogy blog írásra is vetemedek. Ennek is eljött most a napja.

Úgy néz ki, hogy ketten fogjuk dokumentálni a túra és a felkészülési időszak (ez lesz hosszabb idő) történéseit.

Képzeljetek el egy 40-es, munkaidőben íróasztal mögött - vagy az autóban - ülő családapát, aki valamilyen fiatalkori megnemvalósultromantikuselképzelés nyomán elindul egy 110-en pár km-es vándortúrán. Nálam legalább is az a helyzet, hogy a fizikális állapotomért felelős manócska, jelenleg azt kiabálja, a kisagyam hátsó részéből: Noooooóóórmáááááális vagy...????

Az igazat megvallva az utóbbi években nem figyeltem a kondimra és egészségemre. Ennek hozományát az utóbbi időben érzem és megszenvedem...., de nem panaszkodni akartam most, csak értsétek, hogy honnan indulunk......A lényeg, hogy még nem tudom pontosan, hogyan fogom felhozni magam erőnlétben ehhez a kalandhoz, de abban biztos vagyok, hogy testemnek és lelkemnek is jót fog tenni.

Van még 1 nehezítő tényező..... 1 hónappal ezelőtt a családommal kirándultam és egy szerencsétlen lépésnél a bal térdem megrándult. Ennek azóta több következménye is lett, de erről majd később írok.

Ez a kép az Írottkő kilátóhoz vezető ösvényen készült, a térdsérülés előtt kb. 1 órával.

  Pontosan aznap délután, mikor Zoli a drón videót készítette délelőtt.

Nem tudtunk egymásról, hogy az ország egyik kis szépséges szegletében közel egy időben leszünk. Ezt így utólag, már sugallatnak is tekinthetem, mely megerősített abban, hogy vágjunk neki a Fjallravennek.

Szóval nekikezdtünk...... folyt.köv.....