Nyaralás: az év legjobb része, amikor a végre kiszakadhatunk a szürke hétköznapokból, és élvezhetjük az időt a családdal vagy a barátokkal. Azonban ezek a kivételes pillanatok még nagyszerűbbek lehetnek, ha van nálunk egy ilyen erőmű, ami segít, ha az okostelefonok, tabletek vagy más eszközök akkumulátorai lemerülnek, és nincs elérhető elektromos csatlakozó a töltéshez. Bár esetünkben a kütyü töltés csak egy kis szelete volt a sok funkciónak, amiben ez a bivaly erős eszköz s.  Ebben a cikkben a Sandberg Survivor Lantern All-in1 10000 Powerbankról lesz szó, amit nemrégiben Olaszországban teszteltünk, és amelynek használatával nyaralásunk egyszerűbbé, kényelmesebbé és élvezetesebbé vált.

A Sandberg Survivor Lantern All-in1 10000 Powerbank Bemutatása

A Sandberg Survivor Lantern All-in1 10000 Powerbank egy olyan készülék, amely azonnal magára vonja a figyelmet. Nem csak egy hordozható töltőegység, hanem egy multifunkcionális eszköz, amely lámpaként is szolgál, és rendkívül tartós kialakításának köszönhetően bármilyen körülmények között használható. Az eszköz lámpája egy pillanat alatt fényt teremt sötét helyeken, és a töltőkapacitása lehetővé teszi, hogy többször is feltöltsük a különböző készülékeinket. Sőt ami nagyon praktikussá teszi, hogy három féleképpen is tölthetünk vele. Az első a hagyományos USB-s fali töltő, (ami 2A-es töltés esetén 4 óra), vagy a tetején lévő napelemes töltővel (kb. (0-25%): 20 óra), vagy a kézi tekerővel ((0-25%): 5 óra). Persze a két utóbbi inkább csak vésztartaléknak jó, de ha nagy bajban vagyunk, akkor “életmentő” lehet.

Teljesítmény

A Survivor Lantern Powerbank hatalmas 10000 mAh (37 Wh) kapacitással büszkélkedhet, ami tökéletes ahhoz, hogy számos eszközt tölthessünk fel a powerbank újra töltése nélkül. Tesztelés során a powerbank számos alkalommal oldotta meg a család szerteágazó igényét, pl. mikor az okoseszközeink lemerültek a tengerparton, vagy a semmi közepén kellett fényt varázsolni este. De legyen szó egész napos zene hallgatásról, levelezésről, könyv olvasásról vagy fényképek készítéséről, szerkesztéséről a Survivor Lantern mindig rendelkezésünkre áll, hogy energiával lásson el minket.

A powerbank emellett több bemeneti és kimeneti porttal is rendelkezik, amelyek lehetővé teszik több készülék egyszerre történő töltését. Ez rendkívül praktikus, különösen akkor, ha a család több tagja vagy a barátok is használni szeretnék a készülékeiket. Volt, hogy egyszerre két eszközt is töltöttünk a napágy mellett, míg a töltő a nap sugaraiból nyerte az energiát.

Kényelem

Az eszköz beépített LED lámpával is rendelkezik, ami igazán különlegessé teszi. A lámpa könnyen be- és kikapcsolható, és szabályozható fényereje, így bármilyen helyzetben alkalmazható. A gyenge fénytől az erős világításig bármilyen körülmények között megfelelően működik. A Survivor Lantern Powerbanket így nemcsak a készülékeink töltésére, hanem esti teraszos vacsoránál vagy késő este egy pihentető olvasáshoz is használtuk.

A lámpa rendkívül hatékony és hosszú élettartamú, akár 48 órán keresztül is használhatjuk egyetlen feltöltéssel. Ez különösen hasznos lehet a táborozás, tóparti horgászás vagy hosszú éjszakai kempingezés során, amikor nincs elérhető elektromos áram.

Tartósság

Az eszköz tervezésekor különös figyelmet fordítottak a tartósságra. A Survivor Lantern Powerbank IPX5 minősítéssel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy por behatolása ellen korlátozott védelemmel van ellátva és védett minden irányú vízsugár ellen, 6,3mm fúvókán 12,5 l/min. átfolyás esetén 3 percen keresztül 3 m távolságból (bármit is jelentsen ez) :). Tehát ne aggódjunk a homok vagy a víz behatolása miatt, ha a strandon használjuk. Az eszköz gumiborítása további védelmet nyújt az ütésektől és a károsodástól.

Az olaszországi nyaralásunk során az eszköz valósággal életünk részévé vált. Nemcsak, hogy megbízhatóan töltötte a készülékeinket, de a lámpája is sokszor jött jól sötét helyeken, este a medence parton, vagy a vacsora utáni borozgatásoknál a teraszon.

Extrák

A Sandberg Survivor Lantern All-in1 1000 Powerbank ezen felül még további extrákat is tartogat tulajdonosai számára, mint a DAB+ (174 - 240 MHz) és FM rádió (87.5 - 180.0 MHz). Ha nincs kedvünk rádiót hallgatni ott a Bluetooth 5.0 lehetőség, amivel okos eszközeinket köthetjük össze az eszköz 2 X 7 watt-os hangszóróival, így bármikor és bárhol hallgathatjuk kedvenc zenéinket. Nem mondanám, hogy acélos és kristály tiszta hangzása van, de adott körülmények között jól jött, ha az olasz slágerekre vágytunk háttérzenének. Ha esetleg Toto Cutugno örökzöldjeit hallgatva elkóborolnánk az erdőbe, megtalálásunkban nagy segítség lehet a vészjelzeti fény, ami SOS morze fényjelekkel és szirénahanggal hívhatja fel ránk a keresők figyelmét.

Összegzés

A Sandberg Survivor Lantern All-in1 10000 Powerbank valóban egy kiemelkedő eszköz, amely minden szempontból megfelel az elvárásoknak. Nagy kapacitása lehetővé teszi a több készülék egyszerre történő töltését, a beépített lámpa pedig különleges kényelmet és biztonságot nyújt. A tartóssága és vízállósága miatt ideális választás bármilyen vízparti tevékenységhez vagy kempingezéshez. Tökéletes választás horgászoknak, az esti pecázásoknál ideális lámpaként, töltőként és akár unaloműző rádióként, hangfalként. A majdnem 50.000 Ft-os ára elsőre soknak tűnhet, de ha az ember összeszámolja, hogy mennyi lenne egy 10.000 mAh-s Powerbank, egy akkus lámpa, egy Bluetooth hangfal és rádió, akkor úgy már több mint baráti.

Gyártói oldal: KIKK IDE

Itt tudjátok megrendelni: KLIKK IDE

Malom kör (20km) - Az "instant" körtúra, amit imádtunk...

Az összefoglaló videónkat itt tudjátok megnézni: https://youtu.be/Eo3VgEyO4E8

Végre neki vágtunk, újra, közösen... Hiányzott!

A történet kb. 2 éve kezdődött, amikor is még dübörgött a Covid. Az elsők között hallottuk, hogy lesz egy ilyen körtúra, teljesítmény túra a Börzsönybe. Már 2021 nyarán szó volt róla, hogy kipróbáljuk, hogy milyen is egy ilyen "digitális teljesítmény túra". Na... Azóta tologattuk, halogattuk, mert mindig minden közbe jött. Egyszerűen a hobby volt az utolsó helyen. Egészen a múlt hét elejéig, amikor is felhívtam Robit, - Laci unszolására -, hogy most azonnal írjunk be egy dátumot, amikorra semmi nem jöhet közbe és semmi kifogással nem élhetünk. Lefixáltuk. Készültünk. A készültünk abból állt, h mindenki megkereste a rég elfeledett túra cuccait, és elkezdett aggódni, hogy mi lesz, ha nem sikerül. :) Illetve még egy dolog volt: A mi fogadott új csapattagunk László, teljesen rá volt pörögve, hogy ha már túrázunk vigyünk magunkkal úgynevezett MRE csomagot, amit a katonák is esznek a kiképzés, háború, kiküldetés alatt. Ez egy spéci kaja csomag minden földi jóval: hideg előétel, meleg főétel, amihez adják a melegítő eszközöket is, továbbá snackek, rágók, kenyér, gyümölcs püré és még ki tudja mi. Erről szerintem egy külön blog poszt fog szólni, mert tényleg teljesen ehető és szuper dolog, annak akit nem rémiszt el a viszonylag magas ár. László üldözött a kaja csomagjaival napokon át. Hívogatott, hogy milyen nemzet ellátmányát próbáljuk ki, milyen főétel legyen benne, húsos, vegán, ha húsos marha, csirke, sertés... A választék végtelen. Mi csak annyit mondtunk: Nekünk mindegy, lepjen meg minket! :) Na de vissza a túrához! A terv az volt, hogy nem kapkodunk és szépen nyugiba végig túrázzuk a napot, laza szintidőn belüli beérkezéssel, sok-sok megállással a vágóképek miatt, a MRE habzsi-dőzsi miatt. Egyszerűen egy nyugodt és jó hangulatú túrát akartunk. Egyikünk sem rajong a teljesítmény túrákért. Sokszor kérdeztem magamtól, h annak mi értelme, hogy végig rohansz egy gyönyörű tájat és csak a lábad elé nézel és az órádat figyeled, h beérj a célba. Hol marad a bámészkodás, a nyugodt üldögélés, az otthonról hozott szendvics majszolgatása? Itt úgy éreztük, hogy szervezők erre is gondoltak és nem akartak egy 111. teljesítmény túrát, ahol az erőltetett ment a fő szempont. A kb. 23 km-hez tartozó 9 órás szintidő egy nagyon laza sétatempóval teljesíthetőnek tűnt, még ha a szintkülönbségeket figyelembe is vesszük. Gondoltuk, ha már úgy is a Szlovák határhoz megyünk, akkor kössük össze a kellemest a kellemessel és este ünnepeljük meg a sikeres teljesítést, vagy nem teljesítést, egy jó szlovák sörrel és egy kis sztrapacskával. Így arra gondoltunk, hogy 19 órára foglalunk helye a párkányi étterembe, ami kb. 40 percre volt Zebegénytől. Ha reggel 9-kor nekivágunk és szépen komótosan pont szintidőn belül beérünk akkor lesz időnk még egyet fújni a Mókus étterembe, mielőtt tovább indulnánk vacsorázni.

Az indulás:

Nem készültünk különösebben az egészre, mivel olyan egyértelműen le volt írva minden a www.malomkor.hu honlapon, hogy aki azt átolvassa az nem aggódik már semmi miatt. Bár az aki először vesz részt egy ilyen "digitális túrán" annak még lesznek az első alkalommal. Letöltöttük az okostelefonjainkra a Természetjáró appot és ő vezetett minket végig a túrán. A telefonon be kellett lépni a böngészőn keresztül a Malom kör honlapon a személyes felületünkre és ott megnyomni a kezdés gombot. Onnan ment minden mint a karikacsapás. Egyszerűen zseniálisan működött a honlap is, a Természetjáró app is. Sőt akinek okos órája van, az arra is megkapja a navigációt és folyamatosan jelzi, ha valamelyik irányba le kell térni, vagy esetleg letértünk a kijelölt útvonalról és folyamatosan írja, hogy mennyi idő még a cél, illetve milyen távolságra vagyunk épp a befejező ponttól. Aki szeret túrázni és kütyü bolond, mint én, annak ez a kánaán! :D

Kilenc óra után neki is vágtunk az első kilométereknek. Az első pár száz méter a falu utcáiban kanyarog, de hamar beértünk az erdei útra, mely hamarosan a patak mellé érve folytatódott. Szerintem nem mentünk 2 kilómétert és már nekiálltunk a reggelink elfogyasztásának. Gyanúsan gyorsan pörögtek a számok a megtett méterekkel, amikor is megérkeztünk az első nagyobb kaptatóhoz a Törökmező turistaház előtt, ahol az első QR kódos érintőpont volt. Mi tagadás jól esett leülni az árnyas fák alá frissíteni egyet, mielőtt megnéztük a mini állatkertet és a helyi étterembe betérve venni egy kis frissítőt (sört). A kaptató egy kicsit lelassított minket és figyelmeztetett, hogy azért ez nem egy sima sétálgatás lesz.

Innen ismét egy lazább pihentetőbb két kilóméteres szakasz következett, majd jött a durva rész. Egy durva kaptat következett egészen a Julianus-kilátóhoz. Kellemesen elfáradtunk mire felértünk, de megérte. Szuper panoráma fogadott minket a Hegyes-tetőn. Itt már kellő kép meg is éheztünk és keresve se találhattunk megfelelőbb helyet az ebédhez. Gyorsan kibontottuk a két MRE csomagot és rövid tanulmányozás után elkezdtük megmelegíteni a főételeket: paradicsomos marha pörkölt volt az egyik, mexikói csirke a másik. Gyors összegzés az MRE-ről: nagyon finom volt minden, de tényleg. Meglepően jók voltak az ízeik, az állagok a textúrák. De részletesen majd egy blog posztban. A nagy tesztelés, kóstolgatás, eszem iszom közben és a kilátóból való fotózás videózás közben csak úgy peregtek a percek, órák. Észre sem vettük és hirtelen eltelt majdnem két óra és az úton fele még hátra volt. Amikor szembesültünk, hogy a hátra lévő szakaszon nem nagyon lesz idő már andalogni, de még talán nem kell roham tempóra váltani, szedelőzködtünk és elindultunk tovább.

 A kilátót magunk mögött hagyva elindultunk a Szent Mihály hegy felé ahonnan egy elég sziklás és meredek részen ereszkedtünk lefelé a völgybe a következő QR kódos pont felé. Az útvonalon találtunk egy újabb szuper kilátó helyet, amit csak úgy tessék lássék néztünk meg, sőt én még úgy sem, mivel siettem a 2. ellenőrző pont felé. Szép tempót menve egy jó kis lejtőn leereszkedve beértünk a lakott területre, ahol is ránéztünk az itinerre, hogy merre lehet az a Check Point. Róbert ott döbbent rá, hogy a kilátónál a faház belsejében volt a kis tábla amit le kellett volna olvasni. Na ott fogott el bennünket a pánik, ez ma nem lesz meg. Mit tegyünk? Engedjük el vagy menjünk vissza több, mint 1500 métert és a leolvasás után még vissza 1,5 kilómétert. Egy perc alatt döntöttünk: B, azaz irány vissza fel a kilátóponthoz. Roham léptekben fel az emelkedőn, gyors QR kód olvasás és már-már futva vissza az Ernő forrás felé. A nagy meleg és az erőltetett tempó miatt szinte az összes folyadékot megittuk, de tudván, hogy az Ernő forrás a következő leolvasó hely, nem foglalkoztunk vele.

Kevesebb, mint 30 perc alatt teljesítettük a két pont közötti két kilométert és így maradt még kb. 1,5 óránk az utolsó szakaszra, amiben várt ránk egy jól látható kaptató még. A forrásnál ért a szomorú tapasztalás: nem volt víz a forrásban. Nagyon számítottunk a vízre, de sajnos anélkül kellett tovább indulni. Szolgálati közlemény: MINDENKI VIGYEN MAGÁVAL ELEGENDŐ FOLYADÉKOT ÉS NE ARRA HAGYATKOZZON, HOGY MAJD BIZTOS LESZ VÍZ A FORRÁSBAN VAGY VALAHOL! Sietve és szomjasan vágtunk neki az utolsó "csúcstámadásnak". Ez már nem esett jól! :) Elkezdtem érezni a dehidratáltságot, de szedtem a lábamat rendesen. Itt kezdtem el azokon a "kollégákon" gondolkodni, akik futva teszik meg ezt a kört. Gyilkos lehet itt a vége felé is futni... Ismerek ilyet! Le a kalappal előtte, előttük és hatalmas pacsit küldök innen is minden teljesítőnek! De tényleg!

Nagy öröm és boldogság volt felérni a csúcsra és onnan ereszkedni egészen a Kós Károly-kilátóig. Értelem szerűen itt már nem volt meg a lelkesedés, hogy felmenjek a tetejére, de szerintem nem is tudta volna hozni azt a látványt amit a Julianus kilátó. Így mi lent maradtunk amíg Robi felülről is körbe nézett és konstatálta, hogy milyen remek éjszakai alvóhely lehetne. (Felírtuk, kipróbáljuk) :) Innen már egyenes út vezetett a közeli zebegényi országzászló és hősi emlékműhöz, melynél gyors pihenés, kutya simogatás, telefonálgatás után neki indultunk az utolsó 700 méternek. Már csak le kellet ereszkedni a Sziklaszentélyhez és onnan tovább a főúton a rétesházig, azaz a célig, az utolsó QR-kódhoz. Ez már egész sima menet volt a szentélytől. Addig viszont a mindegyikünk térde már már feladta a szolgálatot a lépcsőn lefelé, de kibírtuk. Az utolsó méterek már szuper hangulatban teltek és csak az járt a fejünkben, hogy minél előbb pótolni tudjuk a folyadékot! Beértünk, siker, szintidőn belül, megcsináltuk:

Gyors QR-kód olvasás a mobilokkal, az azonnal e-mailben megérkező kóddal nyílt is a kis tároló rekesz és kezünkben volt a befutó érem és az ajándék rétes kupont! Összességében kb. 26 kilométert gyalogoltunk, háta a kihagyott állomásnak.  ((Apró megjegyzés: Volt egy kis hiba az gyönyörű kerámia éremmel. Valamiért rossz mini trezorhoz kaptuk meg a kódot, amiben a 30-as érme volt. Csodálkoztunk is, hogy hát mi a 20-ason indultunk. Még az is megfordult a fejünkbe, hogy a szoftver figyelte a megtett távolságot és úgy gondolták, hogy megérdemeljük a 30-as érmét a 26,x kili után! :) Biztos ami biztos, hívtuk a megadott számot, hogy mi lehet a gond. Szinte azonnal csörgött is a telefonunk és a főszervező azonnal a segítségünkre "sietett" és megoldotta a cserét egy másik széfből. Le a kalappal a szervezők előtt! Még egy megjegyzés: útközben kora délután mind a kettőnket egy ismeretlen szám kereste hívta, de nem vettük fel, mivel gondoltuk szabin vagyunk ne dolgozzunk... Az érem csereberélésnél derült ki, hogy ő (főszervező a szerk.) hívott minket, hogy minden rendben van-e és jól érezzük magunkat? Mivel azt látták, hogy ezen a szakaszon nagyon lelassultunk (evés, ivás, dinom-dánom miatt). Ez úton is köszönjük a törődést!))

Végezetül szeretnénk megköszönni a sok támogató üzenetet és figyelmet amit a posztjaink után kaptunk!

Gratulálunk a kitalálóknak, szervezőknek, kivitelezőknek, mindenkinek aki részt vett a Malom kör megalkotásában! Szívből ajánljuk mindenkinek aki szeret túrázni és vinne bele egy kis kihívást! Abszolút teljesíthető a dolog! Ha nekünk sikerült, másnak is fog! :) Az esti vacsoránál, már felmerült, hogy vissza jövünk és megpróbáljuk a 30 kilométeres távot is... Ki tudja... Kora ősszel ott tali? :)

Ami a költségeket illeti: két típusú nevezési díj van:

4000 Ft-os

mely az alábbiakat tartalmazza:
– egyedi, kézzel készített kézműves kerámiaérem,
– a zebegényi Monarchia Rétesháznál egy finom rétesre beváltható kupon,
– az eredménylistán tallózható teljesítési adatok

és az
1500 Ft-os

amennyiben a teljesítő nem igényli az ajándékokat a nevezési díj fejébe az alábbit tartalmazza:
– az eredménylistán tallózható teljesítési adatok

Ezért a pénzért egy egész napos programon tudunk részt venni és nagyon jól szórakozni. Gyönyörű tájak, fantasztikus dunai panorámával, mi kell még?

További infó és nevezés: www.malomkor.hu

Szeretném kiemelni, hogy nem szponzorált bejegyzés! Saját elhatározásból és költségen teljesítettük ezt a kihívást!

A múlt héten az Amatőrök a hegyen egyik fele elindult az Ultra Balaton tókerülő futáson a VadNyugat csapat tagjaként. Erre az alkalomra időzítettük a fent nevezett eszköz tesztjét, mert hol máshol lehetne megfelelően kipróbálni, élesben tesztelni egy ilyen “erőművet”, mint az UB, ahol 13 ember kütyüit kell árammal ellátni majdnem 24 órán keresztül. Spoiler: hiba nélkül MEGOLDOTTA a feladatot. Volt olyan időszak, amikor a kisbuszban egyszerre 6 eszközt töltöttünk róla és a nap végére így is csak kb. 35%-kal csökkent a kapacitása a Sandberg Powerbanknak.

De mit is kell tudni erről az eszközről, ami kiszolgált minket a teljes futás alatt:

A Sandberg Powerbank USB-C PD 130W 50000 (420-75) egy nagy teljesítményű külső akkumulátor, amely alkalmas számos különböző eszközegyüttes töltésére. A lítium-ion cellákból felépített powerbank három USB-A (3x18W) és három USB-C (1x 18W, 1x 30W, 1x 100W) kimenettel rendelkezik, amelyekkel akár hat eszközt is tölthetünk egyszerre. A powerbank támogatja a gyorstöltést is, így rövid idő alatt feltölthetjük a telefonunkat vagy a táblagépünket.

A powerbank kialakítása egyszerű és elegáns. A sötét szürke színű ház eleje és a hátulja barázdált, oldala viszont sima felülettel rendelkezik, amely könnyen karcolódhat, ezért érdemes óvatosan bánni vele, vagy érdemes beszerezni hozzá egy tokot vagy valami kisebb, vékonyabb táskát. Ez lehet csak engem érint kellemetlenül, mert én szeretem szép állapotban tartani az eszközeimet. Az egy hét használat során, folyamatosan tokban tartottam és csak a fotózásoknál vettem elő belőle. Itt viszont figyelni kell a hőmenedzselésre. Amikor a futás alatt egyszerre 5-6 eszközt töltöttünk vele, érezhetően melegedett. Így csúcsra járatva figyelni kell a túlmelegedéssel. Gyaníthatóan van benne szenzor ami erre is figyel és vész esetén vagy csökkenti a töltés erősségét vagy ki is kapcsolja azt. Ezt szerencsére nem volt módunk megtapasztalni.

A powerbank súlya kicsivel több mint 1 kg, ami elég nehéz ahhoz, hogy minden nap magunkkal vigyük azzal a felkiáltással, hogy hátha kell majd valamit tölteni. Arra ott vannak a Sandberg kisebb bankjai. Ellenben az “erőmű” mérete 15 x 5 x 7 cm, ami nem kicsi, de nem is túl nagy ahhoz, hogy elférjen egy laptop táskában vagy egy hátizsákban.

A használata nagyon egyszerű és kényelmes. Az elején található egy LED kijelző, amely mutatja az akkumulátor töltöttségi szintjét és azt ha elindította a töltést vagy megkezdtük a visszatöltést. Az eszközön két apró gomb van, az egyik a be- és kikapcsolásához, a másik a beépített LED lámpa felkapcsolásához és a fényerő állítását hivatott vezérelni. A termék automatikusan felismeri az eszközöket és beállítja a megfelelő töltési módot, mely nagyon hasznos a kütyüink akkumulátorainak védelme érdekében.

Ahol a Sandberg kiemelkedik a mezőnyből az az USB-C csatlakozókon elérhető töltési teljesítmény. Ezek ugyanis már támogatják az 5V-nál nagyobb feszültségű töltést is. A Power Delivery módra képes egyes port 5V (max 3A) mellett 9V (max 3A) vagy 12V (max 2,5A) feszültséggel is üzemel, így a gyorstöltésre képes okostelefonok és tabletek is egy szempillantás alatt feltölthetőek róla. A maximális teljesítmény ezen a porton 30 W lehet. A szintén PD kompatibilis hármas port még ennél is többet tud, hiszen a 12V-os feszültségen akár 3A-ig is felszökhet az áramerősség és elérhető a 15V-os (max 3A) és a 20V (max 5A) feszültségszint is. Az így elérhető maximum 100W-os teljesítménnyel akár a legújabb és legerősebb számítógépek is elláthatóak árammal. Ha a powerbank minden portját maximálisan leterhelnénk, akkor is bő egy órán át bírná energiával, de az én Apple M1 MacBook Pro-m akkuját is majdnem háromszor feltölthettem róla. De nem csak feltölteni, hanem akkuról üzemeltetni is lehet a számítógépet, hiszen a 100W-os teljesítmény még a régebbi, nagyobb fogyasztású notebookok energiaigényét is fedezi.

A többféle kimenet lehetővé teszi, hogy akár hat eszközt is tölthessünk egyszerre. A powerbank három USB-A és három USB-C kimenettel rendelkezik, amelyekkel kompatibilis szinte mindenféle eszköz. Az intelligens áramszabályozással rendelkező PB, megvédi az eszközöket a túlfeszültségtől.

A Sandberg ára kb. 70 000 forintos ára főként a nagy kapacitásnak és a gyorstöltési technológiáknak és a beépített töltés menedzsmentnek köszönhető (a LED lámpa funkcióról nem is beszélve).

A termékre a gyártó 5 év garanciát vállal – ami jól mutatja, hogy rendesen rágyúrtak a megbízhatóságra – mellyel kiemelkedik a powerbankok mezőnyéből.

Összességében a Sandberg 50000 mAh (420-75) powerbank egy megbízható és hasznos kiegészítő, amely megkönnyíti az életünket. Legfőbb előnyei közé tartozik a nagy kapacitás, a gyorstöltés, a LED lámpa funkció, a többféle kimenet és az extra könnyű használat. Hátrányai a nagyobb súly, a karcolásra hajlamos felület és a magas ár. Ebben az árkategóriában igazán lehetne valami féle szövet zsák, vagy tok amit mellé adnak a dobozban.

Fájó szívvel adtuk vissza a teszt után, mivel a nagyobb túrák során jól jönne egy ilyen erőmű a hátizsákunkba a 4-5 állandóan cipelt kütyünk több napi áramellátásához. 

A terméket a 360 PRSolution LLC-tól kaptuk kölcsön! Köszönjük!

Hamarosan további Sandberg terméke tesztjével is találkozhattok oldalunkon! 

További infót a gyártói oldalon találhattok: https://sandberg.hu/hu/product/powerbank-usb-c-pd-130w-50000

Gyári fotók:

Az Ultra Balatont sikeresen teljesítettük! Köszönjük a sok szurkolást, biztatást! Köszi Vad Nyugat Team! Videó is lesz hamarosan...

A Leitz-Hungáriának köszönhetően ismét egy fejlámpát tesztelhettünk. Az Olight HS2 futó fejlámpa lesz most górcső alatt..

Elöljáróban el kell mondanom, hogy ez csak egy gyors teszt. A lámpát kifejezetten futáshoz, sportoláshoz ajánlja a gyártó. A jelenlegi teszt kimerül a technikai paraméterek vizsgálatában és abban, hogy összehasonlítjuk az általunk már tesztelt korábbi hasonló fejlámpákkal. A valódi teszt akkor lehet teljes, ha futás, aktív sport közben tudjuk a fejlámpát majd kipróbálni. Ez jelenleg lustaságom és gyenge térdem miatt nem valósul meg. Vagy Zoli barátom fogja a jobb idő beköszöntével ezt megtenni, vagy addig én is összeszedem magam és a szilveszter éjféli fogadalmamnak megfelelően (ugye nektek is megvolt?) ha újra elkezdtem futni, akkor jön az "aktív" teszt.

Álljon itt először pár sorban a forgalmazó hivatalos leírása a fejlámpáról és a technikai adatok. Utána jöhetnek a saját tapasztalatok.

"Az Olight HS2  a világ egyik legkisebb és legkönnyebb fejlámpája. Annyira apró, hogy a felhasználó még több órás használat után sem érzi kényelmetlennek. Kiválóan használható futás, kerékpározás közben és különböző extrém sportokra is. A kemény alumínium ötvözetből készült lámpafejben található két LED csúcsteljesítménye 400lm. A LED-ek előtt lévő TIR technológiás lencsék kialakítása eltér egymástól. Ennek köszönhetően a lámpa használható 1-1 LED-del kisebb hatótávolságú szórt fénnyel, vagy nagyobb hatótávolságú koncentrált fénnyel. Mindkét LED együttes használatával a két fényfunkció kombinálható.

Ki-és bekapcsoláskor, illetve üzemmód váltáskor a lámpa fénye fokozatosan erősödik, vagy csökken, hogy a felhasználó szemét kímélje a hirtelen fényerő változás zavaró hatásától. Bekapcsoláskor óvja a szemet a véletlen szembevilágítás ellen.

A beépített 2000mAh-s lítium polimer akkumulátor 18 óra működési időt tesz lehetővé. Az akkumulátort 4 fokozatú töltöttség visszajelzővel látták el. Merülését 10%-os töltöttségi szint elérése esetén hangjelzéssel jelzi a felhasználó számára. Az akkumulátor lemerülése után a lámpa tovább üzemeltethető külső akkumulátorról (power bank) Micro USB port-on keresztül.

A fejpánton fényvisszaverő mintát helyeztek el, a sötétben való láthatóság érdekében."

Most akkor a saját tapasztalatok. 

A hordtáskája kis kemény tok egy cipzárral. Védi a lámpát, helyet ad a tartozékoknak, amiket nem kell külön csomagban vinni magunkkal. Számomra kicsit macerás visszatenni bele a fejlámpát, mert nagyon ki van matekozva a hely  és keresni kell a megfelelő kábel, fejpánt, akksi elhelyezést, hogy visszaszuszakoljuk a tokba mindent, ha ott a töltő kábel és az extra 2db kábelvezető klip. Persze egy idő után ez már valószínűleg gyakorlat kérdése csak.

A fejlámpa valóban nagyon könnyű. Itt nem lehet trükközni a számokkal, hogy beleteszem-e az aksit. A korábban tesztelt H15 wave fejlámpánál 98g volt a gyári adat, de ha betetted az aksit, akkor már 116g. Ez a fejlámpa 115g de ezt nem lehet súlynak nevezni, még hosszabb időn át viselve sem. (Azért majd egy hosszabb táv futásánál, mikor szenved az egyszeri "újrasportolnivágyó" ott minden gramm számít). A fejpánt széles, gumírozott, fényvisszaverő mintával díszített, ami ugye az éjszakai futásnál fontos. Az aksi fej felé eső része ívelt kicsit és párnázott. A kábel vezető klipek és a feszességet állító bujtatók könnyű de erős műanyagból vannak. Viselés közben nem is érezhetőek külön.

Meglepően kényelmes, nagyon jó viselet még hosszabb távon is. A családom furcsálló tekintete mellett kb. másfél órán keresztül a fejemen volt, így mászkáltam a lakásban és kezdtem írni a tesztet. Közben a legnagyobb 400 lumenes fokozaton üzemelt a lámpa. A könnyen forgatható lámpafejet a plafon felé irányítottam, hogy senkinek ne vakítsak az arcába véletlenül. Már egy 10 perc után a 2 LED együttes üzemelésétől szépen melegedet. Ezt csak abból vettem észre, hogy állítottam a dőlésszögön. Ehhez meg kell fogni a kis fém lámpatestet és azt forgatnom. Nem égette az ujjaimat de érezhetően meleg volt. Először azt hittem, hogy ez a hőfok lesz az első negatív a tesztben, de úgy van megoldva a lámpa fém testének felfogatása a fejpántra, egy műanyag távtartó segítségével, hogy ne érjen hozzá és a műanyag távtartóhoz sem ami, biztosítja egyúttal a szellőzését is. Így viselés közben ez a hő nem érezhető.

Az üzemidőt is próbára akartam tenni, így mikor levettem a fejemről nem kapcsoltam ki, hanem a szekrény tetején virított mindaddig míg a töltöttség le nem csökkent. (Persze az időt elfelejtettem mérni). A halk bip-bip hang ami a merülést jelzi nagyon hasznos lehet terepen. Tudjuk, hogy 10% van még hátra a szuflából. lecsökkenthetjük a teljesítményt, vagy a dupla LED-es módból 1 LED-re váltunk és mindjárt biztosak lehetünk benne, hogy nyerünk 10-20 extra percet az éjszakai futásunk közben, vagy ha épp túrázunk, előkotorhatjuk ez idő alatt a power bankunkat (ezekről itt írtunk korábban) a sátorból és közvetlenül a lámpafejre csatlakoztatva azt tovább tudunk világítani vele. Ez különben szintén egy okos újítás, hogy a saját akkutól a lámpafejhez csatlakozó kábelt meg tudjuk szakítani és bármikor egy külső tápról tudunk energiát adni a LEDeknek. Az akku töltése a szokásos micro usb csatin keresztül történik.

 Végre, nem a lámpafejre tették a működtető gombot. Ha egy fejlámpánál valamit változtatni akarsz ( fényerő, sugárzási szög...) akkor általában a lámpán lévő gombot kell nyomkodni, - ami ugye a homlokodon van elöl középen - amitől az elmozdulhat, vagy addig is takarod a fényt az állító kezeddel. Itt okosan oldalra a halántékodhoz van helyezve a működtető gomb. A szokásos egyszeri megnyomás, hosszan nyomva tartás, dupla gyors megnyomás és az S.O.S villogáshoz a háromszori gyors megnyomással lehet a különféle fokozatokat előcsalni a kis fejegységből.

Összegzésképpen elmondhatom, engem meggyőzött ez az okos újításokat is felmutató, erőteljes fényű, apróság. Eddig sem csalódtunk az Olight termékekben, de az eddig tesztelt 3 fejlámpa közül nekem ez a leghasználhatóbb. Praktikus, nincs túlbonyolítva felesleges funkciókkal, extra könnyű és kicsi.  

 A kertben készült 3 tesztkép, különböző teljesítmény fokozatokkal.

Az Olympus Mintabolt jóvoltából az elsők között próbálhattuk ki, az Olympus legújabb akció fényképezőgépét a Tough TG-5-öt. Régóta nagy rajongója vagyok az előd modelleknek, melyek nagy népszerűségnek örvendenek, mind a snorkelezők, mind a túrázók és egyéb extrém sportot űzők körében. Mi már tavaly is egy Tough TG-4-es modellel vágtunk neki a Fjallraven vándortúrának, ahol remekül helytállt a kis kompakt masina.

Lengyelországi utazásunk előtt pár nappal jött a telefon, hogy ha akarjuk elvihetjük magunkkal egy rövid tesztre. Akartuk! Vittük. A részletes technikai elemzésektől megkímélnénk mindenkit. Ami a legfontosabb változás az előd modellhez képest, az a szenzor, mely felbontása némileg csökkent (14-ről 12 megapixelre), ez azonban csupa pozitív változást hozott: kevesebb képzaj, gyorsabb képkiolvasás. Ezért ez a modell már UHD (4K) felbontásban rögzít videót, illetve Full HD felbontásban a 120 kép/mp-es, HD felbontásban a 240 kép/mp-es slow-motion is elérhetővé vált. Nem semmi... Az objektív maradt a jól bevált remek f/2,0 kezdő fényerejű, de tele állásban f/4,9-ig gyengülő, 25-100mm-nek (4x opt. zoom) megfelelő gyújtótávolságú megoldásnál.

A gép megörökölte az elődmodellben is nagyszerű szolgálatot tevő extrákat úgy, mint a Timelaps videó készítés, hihetetlen makró fotós tulajdonságok, 15 méterig vízálló kialakítás, illetve a nyomásmérő, a hőmérő, GPS, WiFi és az iránytű is. Újdonság még a TG-5-ben az objektív előtti páramentes kettős üveg, így kevésbé fog bepárásodni a hirtelen hőingadozás hatására.

Ennyit a technikai részletekről. Most jöjjön a személyes vélemény: Egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a vadító piros színben pompázó fényképezőgépet. Szerintem sokkal szebb, mint az előd modell. Imádtuk benne a GPS-t, mellyel pontosan nyomon követhető a túránk, ill. pontosan megjelöli egy térképen, hogy az adott kép hol készült: Azt elkészült képeket/videókat akár azonnal át tudjuk tölteni a okos eszközünkre és onnan bárhová megoszthatjuk, feltölthetjük. Ezt a funkciót használtuk legtöbbet utunk során. Rengeteget fotóztunk, videóztunk vele földön, vízen, levegőben. Sokkal többet használtuk, mint előre gondoltuk, mivel mindenhova magunkkal tudtuk vinni és bárhol elő tudtuk venni. Nem féltünk, hogy leesik, mivel ütésálló, nem féltük tőle, hogy beázik, mivel vízálló és rossz fényviszonyok között is jó képeket tudtunk vele készíteni, mivel f/2,0 fényerős objektívvel van ellátva a kicsike. Sőt még a makró fotózást is kipróbáltuk amitől leesett az állunk (pedig a feltekerhető makró fény még nálunk sem volt): 200x-os nagyításban:

Véleményem szerint a tavalyi modell minden apróbb hibáját sikerült kijavítani. A legfontosabb, hogy most már tényleg művészet lenne elveszíteni az objektív körüli dekorgyűrűt, amit a TG-4-en sikeresen megtettünk. Láthatóan jobb lett a képminősége és sokkal gyorsabb a processzor jelfeldolgozása. Észrevehetően gyorsabban kapcsol be és kerül üzemkész állapotba. Külön köszönet az új és módosítható művészi szűrőkért. :) A 4K videó egy elvárt funkció 2017-ben, bár szerintem nem sokan élnek ennek használatával. Mindenesetre már benne van és aki akarja és tudja, használja. Viszont a 120 kép/sec FullHD videó egy szuper lehetőség a lassított felvételek szerelmeseinek.

Íme a főbb technikai paraméterek:

• Képérzékelő: 12,1 Mpixel, 1/2,3″ BSI-CMOS
• Érzékenység: ISO100-12800
• Víz és ütésálló borítás, 15 méterig vízálló, 2,1 méterről ütésálló, -10°C fokig fagyásálló, 100 kg-ig nyomásálló
• Objektív: 4x-es zoomátfogás, 25-100 mm ekv. gyújtótávolság, f/2-4,9 fényerő, 1 cm-es makró közelpont
• átnézeti kereső nincs
• karcsú felépítés
• RAW formátum támogatása
• LCD: 3″, 460e szubpixel
• 3840×2160 pixeles videórögzítés (30 kép/mp), Full HD 120 kép/mp, HD 240 kép/mp
• automatikus élességállítás, arcfelismerés
• SD/SDHC/SDXC kártyahely
• beépített Wi-Fi vezérlő és GPS vevő, nyomásmérő, hőmérő, iránytű
• Li-ion akkumulátor (340 kép kapacitás CIPA mérés szerint)
• Hi-Speed USB2.0 és HDMI csatlakozás

További infó a TG-5 hivatalos oldalán.

És akkor végezetül jöjjön pár kép (JPG, nyers, csak át lettek méretezve):

Majdnem pont egy éve, hogy rátaláltunk az egyik legjobb lámpára a piacon. Azonnal szerelmesek lettünk az Olight termékekbe. Tavalyi tesztünket itt és itt olvashatjátok. 

Kb. 1 héttel ezelőtt ismét megkeresett minket a Leitz Hungária Kft. egyik munkatársa, hogy lenne pár Olight újdonságuk, nincs-e kedvünk kipróbálni és elvinni magunkkal a túrára? Sőt adnának egy terméket, amit kisorsolhatunk olvasóink között. Mi csak annyit mondtunk, hogy: Jeeeeeee! Hát, nanáááá!

Pár napja meg is érkezett a postával a három darab újdonságuk. Ezt meg is örökítettük egy gyors posztban az Instagram oldalunkon. :)

Az új kis kedvencünk az Olight H1 Nova fejlámpa.  Mindent tud ami egy túrázáshoz kellhet. Nagy fényerő, kicsi, könnyű kialakítás és zseblámpaként és fejlámpaként is használható.

Íme a hivatalos technikai adatok:

És ezek közül mi az, ami számunkra nagyon fontos? 500 lumenes maximális fényerő, ami kb. 66 méterig bevilágít mindent ami az útjába kerül. IPX8 vízállóság, ami a Wiki szerint annyit tesz, hogy víz alatt folyamatosan használható (a gyártó által meghatározott, 1 és 3 méter közötti mélységben). Ez a túrázás szempontjából azt jelenti, hogy nem tud olyan nagy eső jönni, amit ne bírna ki a lámpa. :) Masszív alu ötvözet fém váz, gyakorlatilag mindent kibír, akár egy 1,5 méteres esést is. Az 50 gramm súly egy nagy előny, egy olyan túrázásnál, ahol minden gramm számít.

De mit is találunk a dobozban, mely a már jól megszokott Olight minőséget hozza:

Egy menő cipzáras tokot és benne mindent, ami a lámpához kell.

És akkor részletesebben a szettről: benne van a lámpa, a fejpánt, a mellé adott CR123A elem, az övcsíptető, a használati utasítás és egy Olight termékismertető.

És ami a fejpátot illeti: jól állítható és kényelmes. A szilikon lámpatartó, puha még is jól tartó anyagból készült. Tökéletesen illeszkedik a fejre és stabilan tartja a LED lámpát. Nem csúszik, nem lötyög. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a lámpát a megfelelő szögben tudjuk állítani, szinte 180 fokban forgatni. Az egyik szilikon gyűrűre tettek egy kis fogantyút amivel könnyen kibujtathatjuk a lámpát a szorító ölelésből. 

Bordázott felületű TIR technológiás lencse optimalizálja az 500 lumen csúcsteljesítményű CREE XM-L2 LED fényét. A lencse által fókuszált koncentrált és a derítő fénysugár nem határolódik el élesen egymástól, egyenletes az átmenet.

A lámpa tetején található be/ki- kapcsoló gombbal tudjuk a fényerőt állítani 5 fokozatban: 2 lumen, 15, 60, 180 és a csúcsteljesítményű 500 lumen fényerőre. Sőt ha 3x egymás után megnyomjuk a gombot akkor elővarázsoljuk az SOS segélyhívó üzemmódot.

Okos megoldás, hogy a lámpa bekapcsolásakor fokozatosan erősödik a fényerő, így csökkenthető a szembevilágítás károsító hatása. Lekapcsoláskor szépen fokozatosan halványodik a fénye. Ügyes.

A hozzáadott acél csipesszel könnyen rögzíthetjük nadrágzsebre vagy övre a lámpát. Jól tart a masszív kis rögzítőelem. Nem kell tartani attól, hogy elhagynánk a lámpát. Nagy előnye, hogy nem növeli túlzottan a lámpa méretét és súlyát.

Az övcsipeszen kívül az Olight kínai mérnökei még egy rögzítési lehetőséggel örvendeztetnek meg minket, melyet már a korábbi LED lámpáinál is bevetettek: a mágneses végzáró kupak, melynek segítségével bármilyen mágnesezhető felületre könnyedén rögzíthetjük. Mivel elég erős mágnes került a lámpa aljába, így nem kell félnünk, hogy leesik, vagy elveszik a kis kedvencünk.

Íme egy szemléltető kép a méretéről: (tényleg nagyon kicsi) :)

Végezetül essen szó negatívumairól... Két dolog van: Az egyik, hogy nem lehet USB-ról tölteni, mint a legtöbb modellt. De... És itt jön az okosság: van hozzá átalakító szett, mellyel könnyedén tölthetővé tehetjük. Hát nem zseniális!? :) Ami a legjobb: a szettben található talp továbbra is biztosítja a vízállóságot. Így aki nagyon sokat használja, annak megéri a töltős átalakító szettel rendelnie. Egyébként a gyári elem sem egy nagy összeg (800 Ft), ha esetleg ennél a verziónál maradnánk. A második negatívum, hogy sajnos vissza kell adnom a túra végén! :P Nagyon megszerettem, mert egy igazi mindenes, bárhol, bármikor használható és nem csak fejlámpaként! Ha most kellene vásárolnom és még nem lenne fejlámpám, biztos, hogy ilyet vennék (elgondolkodva a töltő szetten kiegészítésként).

Bónusz: 5 év garanciát ad rá a gyártó!

Ha most vásárol Olympus Tough!* és/vagy Manfrotto Offroad** terméket, töltse ki regisztráció lapunkat, így részt vehet nyereményjátékunkon az alábbi értékes nyereményekért!

Végre elkészült a következő videónk! Elnézést kérünk mindenkitől, de most mindegyikünknél feltorlódtak a munkák, így nem tudtunk a videókkal és a bloggal foglalkozni. De most, hogy indul a túra szezon, ismét helyet szorítottunk ezen kötelezettségünknek is. Íme hát a rövid beszámoló és a videós összefoglaló:

Ott fejeztük be az előző videónkban, hogy elindult a 2016-os Fjallraven Vándortúra. Próbáltuk minél részletesebben és látványosabban megörökíteni ezeket a pillanatokat.

Ennek esett áldozatul szeretett drónunk. Aki nem látta volna videónkat, az alábbi blog posztunkban megtekintheti: http://amatorokahegyen.blog.hu/2016/09/22/fajllraven_vandortura_2016_0_resz_amatorok_a_hegyen_video

Úgy terveztük, hogy a gyors felvétel készítések után a mezőnnyel közösen vágunk neki az első 22 kilométeres szakasznak, de ezen tervünk hamar szertefoszlott, amikor a baleset megtörtént. Rohantunk drónt menteni, majd vissza a bázisra, kis szerelés, pakolás és jó fél óra késéssel iramodtunk csak a többiek után.

Körülbelül 3 perce lehettünk úton amikor is elkezdett erőteljesebben szitálni az eső, mely nem segített a kezdeti elkeseredésünkön. Minden össze jött, amitől féltünk. Éjszakai vihar, kevés alvás, technikai gondok, csúszás a startnál és még a folyamatos eső is. A terv az volt, hogy a bolyban haladunk végig, így nem kell tartanunk az eltévedéstől és talán a ritmus és a tempót is jobban tudjuk tartani. Na ez borult már az első fél órában. Erre mi jöhet még? Hát az, hogy első kilométeren eltévedtünk. Nem kicsit, nagyon. Valamiért nem volt egyértelmű, hogy a határon lévő jelzésnél balra kellene letérnünk a főútról. Mi ehelyett tovább mentünk Szlovákiába. Egészen az első faluig, ahol már kezdett nagyon gyanús lenni, hogy valami nem stimmel. Egy darab útjelölést nem láttunk sehol. Egy falubeli árokkaszáló bácsitól kérdeztük meg, hogy látott erre egy nagy csapat túrázót. A válasz már meg sem lepett minket. "Hajnal óta kaszálunk itt a faluszélen, de erre egy hátizsákos ember nem járt." Megköszöntük a hasznos tanácsot és azzal a lendülettel fordultunk is vissza, kezünkben a térképpel, melyet erősen szugerálva próbáltuk megfejteni, hogy merre kellett volna menni. Gyors fejszámolással kiderítettük, hogy kb. 2 km-rel jöttünk túl a határon, így az oda-vissza 4 kilométer plusz volt mindjárt az első pár órában. Nekünk! Plusz 4 km! Azoknak akik most vannak először egy ilyen túrán és az életükért küzdenek. Itt már csak nevettünk. :) Kicsit belehúztunk, hogy legalább pár embert beérjünk, akiket lehet követni a távolból, hogy még 1x ne tévedjünk el. Nem is kellett sokáig gyalogolnunk, amikor belebotlottunk egy kedves túra társunkba, aki szintén eltévedt, de Ő már az erdőben. Így kiegészülve, már hárman folytattuk utunkat a teljesen felázott és sártengerré változott erdei utakon. Délre az eső is elállt és már már napsütéses időben értük el az első ellenőrzési pontot, Zádorfalvát, ahol az ebédünket terveztük elfogyasztani. Mint kiderült, mindenki így tervezte, így elég sok társunkkal találkoztuk. Ide már nagyon elcsigázottan érkeztünk. Talán a fáradtság, talán a kialvatlanság, az eső, a nyirkos ruhánk miatt, de nem voltunk benne biztosak, hogy tovább akarunk menni, illetve, hogy tudunk.

De a remek ebéd és a bő 40 perces pihenés életet lehelt elcsigázott testünkbe, és újúlt erővel indultunk neki az előttünk lévő bő 12 km-nek. Apropó, ebéd: ez volt az első alkalom, hogy a mini gázpalackos Primus gázfőzővel készítettül el, a várva várt Adventure Food márkájú liofilizált zacskós egytálételt. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ez működik és ehető. Tévedtünk. Nagyon finom és működik. Friss főtt, húsos, jól fűszerezett egytálétel készült el, nem több mint 10 perc alatt. Vizet forral, kibont (Silica gel kivesz!), forró vizet beleönt, összezár, vár 8 percet és eszi! Ennyi! Azt nem mondom, hogy elcserélném egy vasárnapi ebédre, de ott akkor egy gasztonómiai csúcsának hatott.

 Mennyiségre is több mint elég 4-6 óra kemény gyaloglás után is. Míg ettünk, folyamatosan érkeztek a többiek pecsételni és egyet pihenni, nem is értettük, hogy hol előztük meg őket.

 Evés, ivás, pihenés után kéretlen- kelletlen neki vágtunk az előttünk álló befejező szakasznak. Az kicsit demoralizáló volt, amikor a szervezők arról diskuráltak, hogy az első fanatikusok, már beértek a célba és már állítják a sátrukat. Mivaaaan?!?!?! Azt meg hogy?!? Állunk összeszed és nekilódultunk. Innen már viszonylag gond nélkül peregtek a kilométerek és percek. Talán a változatos és mese szép tájak, a szúrós-bokros keskeny, de mégis szórakoztató ösvények miatt egész jókedvűen sikerült beérni aznapi végcélunk Gömörszőlős nevezetű takaros kis falucskába. Itt tapasztaltuk meg ismételten túra társaink jófejségét, akik hatalmas tapssal és éljenzéssel fogadtak minden beérkezőt. Persze voltak, akik szétrollkodták a megfáradt vándor sefie-jét! :DSzuper kis birtokon verhettük fel a még mindig nyirkos sátrunkat. És itt álljon az első jó tanács a kezdő vándortúrázóknak (tőlünk): Minél később érsz be a kijelölt szálláshelyre, annál nagyobb valószínűséggel neked már csak a legszarabb helyek maradnak (sátorállításra). :) MI is így kerültünk egy hajdan volt veteményes kert fölé.  Volt ott minden, amit csak el lehet képzelni egy nagyobb falusi portától. Nagyon finom vacsora után még marad időnk és energiánk megvitatni a különböző túrázási praktikákat. Rengeteg jó tanácsot és apró trükköket tanítottak nekünk drága jó társaink. Késő estig ment a sörözős beszélgetős, tábortüzezős hepaj. Persze mi közben folyamatosan a nemlétező mobilnetet kerestük, hogy el tudjunk készíteni a napi összefoglalót nektek. Ez sajnos nem igazán működött. Innét még tudtunk küldeni anyagot a kollégáknak, hogy ők tegyék fel a megfelelő helyre. A többi szálláshelyen sajnos még ennyi net sem volt. :(

Viszont most fogadjátok szeretettel összefoglaló videónkat az első nap eseményeiről:

További képek és információk: