Újabb rövid túrán vagyok túl (kb. 5 km)! Vagyunk túl. Mert most már olyan nincs, hogy én. Mert mostantól csak olyan van, hogy mi! :) Egymásra találtunk, összetartozunk! Nagyobb túrára már biztos nem indulok el nélküle.

Jöjjenek a nyers adatok:

A múlt hét végén érkezett meg a Manfrotto zseniális túrabotja, amelyben ötvözik a túrabotot a monopod állvánnyal. Nem voltam egy nagy bottal gyalogló, de az utolsó pár hosszabb túrámra már kölcsönkértem ilyen eszközt. Így van összehasonlítási alapom, ha nem is sok, de van. :) Ha eddig erdőbe indultam fotózni, a kevés fény miatt mindig elkélt egy fotós állvány. Ha nem éjszakai fotózásra megyek, akkor mostantól csak ezt kell vinnem. Csomó súly mínuszban leszek. :) A Manfrotto túrabotja piros, kék és zöld színben kaphatók, én egy zöldre voksoltam, nem utolsó sorban a zöld Olympus TG-Tracker miatt (amiről hamarosan teszünk fel tesztet).

Ami azonnal szembetűnő volt (az előző nálam lévő túrabotokkal szemben), hogy ez sokkal könnyebb és mégis masszívabb. Ráadásul az anyaghasználat is egy más dimenzió. (itt jegyzem meg, hogy a kölcsönkapott botok egyike sem ez az árkategória) De hát az első benyomásaim ezek voltak...

A bot három szekcióból épül fel, amelyeket csavarással (kb. 2,5x) oldhatunk és rögzíthetünk. A vékony alumínium csövekből álló túrabot összecsukott állapotában kb. 60 cm hosszúságú, amelyet 132 cm-ig húzhatunk ki. A botok végén fém tüske található, ez elé gumi talpat vagy havas sétáknál műanyag hókosarat húzhatunk.

A túrabot tetején egy nagyon kényelmes, habosított - jó fogást biztosító - markolat található, melyet egy egy csuklópánttal egészítettek ki. Az egyik bot felső részén, egy keményebb gumi kupak alatt találjuk az állványcsavart, amelyet a fényképezőgép állványmenetébe csavarhatunk, s ez esetben használhatjuk a túrabotunkat "egylábú" állványként. A bot terhelhetősége 2,5 kg, azaz könnyedén megbirkózik a kis Olympus OM-D E-M5 Mark II gépemmel. A mostani tesztkörömre "csak" egy TG-4-et vittem magammal, amit minden gond nélkül megtartott.

Fontos tudni (erre a gyártó is felhívja a figyelmet), hogy a gépet csak a fotózás idejére szabad rajta hagyni a boton, mert egyik félnek sem tesz jót a boton hagyott gép. :)

A rövid tesztkör alatt szépen összeszoktunk és most már egész máshogy nézek egy jó minőségű túrabotra mint eddig. Van még egy pozitívuma ennek a típusnak: könnyedén szét és összeszerelhető, így könnyedén tudjuk tisztítani, ha esetleg bármilyen szennyeződés (por, homok, sár, stb...) menne a két alumínium cső közé. Egy aprócska hibát azonban felfedeztem. Nem is biztos, hogy hiba és lehet, hogy csak engem zavar, de nekem egy kicsit soknak tűnik a rögzítéshez való csavargatás (kb. 2,5x kell megcsavarni, hogy megfelelően rögzüljön a két alu rúd). Én jobban örülnék, ha max. 1 csavarintással a megfelelő állásban tudnám rögzíteni. De ez tényleg csak szőrszál hasogatás. Abban is biztos vagyok, hogy egy átlag túrázó az elinduláskor kinyitja és a gyaloglás végeztével összecsukja.