Malom kör (20km) - Az "instant" körtúra, amit imádtunk...

Az összefoglaló videónkat itt tudjátok megnézni: https://youtu.be/Eo3VgEyO4E8

Végre neki vágtunk, újra, közösen... Hiányzott!

A történet kb. 2 éve kezdődött, amikor is még dübörgött a Covid. Az elsők között hallottuk, hogy lesz egy ilyen körtúra, teljesítmény túra a Börzsönybe. Már 2021 nyarán szó volt róla, hogy kipróbáljuk, hogy milyen is egy ilyen "digitális teljesítmény túra". Na... Azóta tologattuk, halogattuk, mert mindig minden közbe jött. Egyszerűen a hobby volt az utolsó helyen. Egészen a múlt hét elejéig, amikor is felhívtam Robit, - Laci unszolására -, hogy most azonnal írjunk be egy dátumot, amikorra semmi nem jöhet közbe és semmi kifogással nem élhetünk. Lefixáltuk. Készültünk. A készültünk abból állt, h mindenki megkereste a rég elfeledett túra cuccait, és elkezdett aggódni, hogy mi lesz, ha nem sikerül. :) Illetve még egy dolog volt: A mi fogadott új csapattagunk László, teljesen rá volt pörögve, hogy ha már túrázunk vigyünk magunkkal úgynevezett MRE csomagot, amit a katonák is esznek a kiképzés, háború, kiküldetés alatt. Ez egy spéci kaja csomag minden földi jóval: hideg előétel, meleg főétel, amihez adják a melegítő eszközöket is, továbbá snackek, rágók, kenyér, gyümölcs püré és még ki tudja mi. Erről szerintem egy külön blog poszt fog szólni, mert tényleg teljesen ehető és szuper dolog, annak akit nem rémiszt el a viszonylag magas ár. László üldözött a kaja csomagjaival napokon át. Hívogatott, hogy milyen nemzet ellátmányát próbáljuk ki, milyen főétel legyen benne, húsos, vegán, ha húsos marha, csirke, sertés... A választék végtelen. Mi csak annyit mondtunk: Nekünk mindegy, lepjen meg minket! :) Na de vissza a túrához! A terv az volt, hogy nem kapkodunk és szépen nyugiba végig túrázzuk a napot, laza szintidőn belüli beérkezéssel, sok-sok megállással a vágóképek miatt, a MRE habzsi-dőzsi miatt. Egyszerűen egy nyugodt és jó hangulatú túrát akartunk. Egyikünk sem rajong a teljesítmény túrákért. Sokszor kérdeztem magamtól, h annak mi értelme, hogy végig rohansz egy gyönyörű tájat és csak a lábad elé nézel és az órádat figyeled, h beérj a célba. Hol marad a bámészkodás, a nyugodt üldögélés, az otthonról hozott szendvics majszolgatása? Itt úgy éreztük, hogy szervezők erre is gondoltak és nem akartak egy 111. teljesítmény túrát, ahol az erőltetett ment a fő szempont. A kb. 23 km-hez tartozó 9 órás szintidő egy nagyon laza sétatempóval teljesíthetőnek tűnt, még ha a szintkülönbségeket figyelembe is vesszük. Gondoltuk, ha már úgy is a Szlovák határhoz megyünk, akkor kössük össze a kellemest a kellemessel és este ünnepeljük meg a sikeres teljesítést, vagy nem teljesítést, egy jó szlovák sörrel és egy kis sztrapacskával. Így arra gondoltunk, hogy 19 órára foglalunk helye a párkányi étterembe, ami kb. 40 percre volt Zebegénytől. Ha reggel 9-kor nekivágunk és szépen komótosan pont szintidőn belül beérünk akkor lesz időnk még egyet fújni a Mókus étterembe, mielőtt tovább indulnánk vacsorázni.

Az indulás:

Nem készültünk különösebben az egészre, mivel olyan egyértelműen le volt írva minden a www.malomkor.hu honlapon, hogy aki azt átolvassa az nem aggódik már semmi miatt. Bár az aki először vesz részt egy ilyen "digitális túrán" annak még lesznek az első alkalommal. Letöltöttük az okostelefonjainkra a Természetjáró appot és ő vezetett minket végig a túrán. A telefonon be kellett lépni a böngészőn keresztül a Malom kör honlapon a személyes felületünkre és ott megnyomni a kezdés gombot. Onnan ment minden mint a karikacsapás. Egyszerűen zseniálisan működött a honlap is, a Természetjáró app is. Sőt akinek okos órája van, az arra is megkapja a navigációt és folyamatosan jelzi, ha valamelyik irányba le kell térni, vagy esetleg letértünk a kijelölt útvonalról és folyamatosan írja, hogy mennyi idő még a cél, illetve milyen távolságra vagyunk épp a befejező ponttól. Aki szeret túrázni és kütyü bolond, mint én, annak ez a kánaán! :D

Kilenc óra után neki is vágtunk az első kilométereknek. Az első pár száz méter a falu utcáiban kanyarog, de hamar beértünk az erdei útra, mely hamarosan a patak mellé érve folytatódott. Szerintem nem mentünk 2 kilómétert és már nekiálltunk a reggelink elfogyasztásának. Gyanúsan gyorsan pörögtek a számok a megtett méterekkel, amikor is megérkeztünk az első nagyobb kaptatóhoz a Törökmező turistaház előtt, ahol az első QR kódos érintőpont volt. Mi tagadás jól esett leülni az árnyas fák alá frissíteni egyet, mielőtt megnéztük a mini állatkertet és a helyi étterembe betérve venni egy kis frissítőt (sört). A kaptató egy kicsit lelassított minket és figyelmeztetett, hogy azért ez nem egy sima sétálgatás lesz.

Innen ismét egy lazább pihentetőbb két kilóméteres szakasz következett, majd jött a durva rész. Egy durva kaptat következett egészen a Julianus-kilátóhoz. Kellemesen elfáradtunk mire felértünk, de megérte. Szuper panoráma fogadott minket a Hegyes-tetőn. Itt már kellő kép meg is éheztünk és keresve se találhattunk megfelelőbb helyet az ebédhez. Gyorsan kibontottuk a két MRE csomagot és rövid tanulmányozás után elkezdtük megmelegíteni a főételeket: paradicsomos marha pörkölt volt az egyik, mexikói csirke a másik. Gyors összegzés az MRE-ről: nagyon finom volt minden, de tényleg. Meglepően jók voltak az ízeik, az állagok a textúrák. De részletesen majd egy blog posztban. A nagy tesztelés, kóstolgatás, eszem iszom közben és a kilátóból való fotózás videózás közben csak úgy peregtek a percek, órák. Észre sem vettük és hirtelen eltelt majdnem két óra és az úton fele még hátra volt. Amikor szembesültünk, hogy a hátra lévő szakaszon nem nagyon lesz idő már andalogni, de még talán nem kell roham tempóra váltani, szedelőzködtünk és elindultunk tovább.

 A kilátót magunk mögött hagyva elindultunk a Szent Mihály hegy felé ahonnan egy elég sziklás és meredek részen ereszkedtünk lefelé a völgybe a következő QR kódos pont felé. Az útvonalon találtunk egy újabb szuper kilátó helyet, amit csak úgy tessék lássék néztünk meg, sőt én még úgy sem, mivel siettem a 2. ellenőrző pont felé. Szép tempót menve egy jó kis lejtőn leereszkedve beértünk a lakott területre, ahol is ránéztünk az itinerre, hogy merre lehet az a Check Point. Róbert ott döbbent rá, hogy a kilátónál a faház belsejében volt a kis tábla amit le kellett volna olvasni. Na ott fogott el bennünket a pánik, ez ma nem lesz meg. Mit tegyünk? Engedjük el vagy menjünk vissza több, mint 1500 métert és a leolvasás után még vissza 1,5 kilómétert. Egy perc alatt döntöttünk: B, azaz irány vissza fel a kilátóponthoz. Roham léptekben fel az emelkedőn, gyors QR kód olvasás és már-már futva vissza az Ernő forrás felé. A nagy meleg és az erőltetett tempó miatt szinte az összes folyadékot megittuk, de tudván, hogy az Ernő forrás a következő leolvasó hely, nem foglalkoztunk vele.

Kevesebb, mint 30 perc alatt teljesítettük a két pont közötti két kilométert és így maradt még kb. 1,5 óránk az utolsó szakaszra, amiben várt ránk egy jól látható kaptató még. A forrásnál ért a szomorú tapasztalás: nem volt víz a forrásban. Nagyon számítottunk a vízre, de sajnos anélkül kellett tovább indulni. Szolgálati közlemény: MINDENKI VIGYEN MAGÁVAL ELEGENDŐ FOLYADÉKOT ÉS NE ARRA HAGYATKOZZON, HOGY MAJD BIZTOS LESZ VÍZ A FORRÁSBAN VAGY VALAHOL! Sietve és szomjasan vágtunk neki az utolsó "csúcstámadásnak". Ez már nem esett jól! :) Elkezdtem érezni a dehidratáltságot, de szedtem a lábamat rendesen. Itt kezdtem el azokon a "kollégákon" gondolkodni, akik futva teszik meg ezt a kört. Gyilkos lehet itt a vége felé is futni... Ismerek ilyet! Le a kalappal előtte, előttük és hatalmas pacsit küldök innen is minden teljesítőnek! De tényleg!

Nagy öröm és boldogság volt felérni a csúcsra és onnan ereszkedni egészen a Kós Károly-kilátóig. Értelem szerűen itt már nem volt meg a lelkesedés, hogy felmenjek a tetejére, de szerintem nem is tudta volna hozni azt a látványt amit a Julianus kilátó. Így mi lent maradtunk amíg Robi felülről is körbe nézett és konstatálta, hogy milyen remek éjszakai alvóhely lehetne. (Felírtuk, kipróbáljuk) :) Innen már egyenes út vezetett a közeli zebegényi országzászló és hősi emlékműhöz, melynél gyors pihenés, kutya simogatás, telefonálgatás után neki indultunk az utolsó 700 méternek. Már csak le kellet ereszkedni a Sziklaszentélyhez és onnan tovább a főúton a rétesházig, azaz a célig, az utolsó QR-kódhoz. Ez már egész sima menet volt a szentélytől. Addig viszont a mindegyikünk térde már már feladta a szolgálatot a lépcsőn lefelé, de kibírtuk. Az utolsó méterek már szuper hangulatban teltek és csak az járt a fejünkben, hogy minél előbb pótolni tudjuk a folyadékot! Beértünk, siker, szintidőn belül, megcsináltuk:

Gyors QR-kód olvasás a mobilokkal, az azonnal e-mailben megérkező kóddal nyílt is a kis tároló rekesz és kezünkben volt a befutó érem és az ajándék rétes kupont! Összességében kb. 26 kilométert gyalogoltunk, háta a kihagyott állomásnak.  ((Apró megjegyzés: Volt egy kis hiba az gyönyörű kerámia éremmel. Valamiért rossz mini trezorhoz kaptuk meg a kódot, amiben a 30-as érme volt. Csodálkoztunk is, hogy hát mi a 20-ason indultunk. Még az is megfordult a fejünkbe, hogy a szoftver figyelte a megtett távolságot és úgy gondolták, hogy megérdemeljük a 30-as érmét a 26,x kili után! :) Biztos ami biztos, hívtuk a megadott számot, hogy mi lehet a gond. Szinte azonnal csörgött is a telefonunk és a főszervező azonnal a segítségünkre "sietett" és megoldotta a cserét egy másik széfből. Le a kalappal a szervezők előtt! Még egy megjegyzés: útközben kora délután mind a kettőnket egy ismeretlen szám kereste hívta, de nem vettük fel, mivel gondoltuk szabin vagyunk ne dolgozzunk... Az érem csereberélésnél derült ki, hogy ő (főszervező a szerk.) hívott minket, hogy minden rendben van-e és jól érezzük magunkat? Mivel azt látták, hogy ezen a szakaszon nagyon lelassultunk (evés, ivás, dinom-dánom miatt). Ez úton is köszönjük a törődést!))

Végezetül szeretnénk megköszönni a sok támogató üzenetet és figyelmet amit a posztjaink után kaptunk!

Gratulálunk a kitalálóknak, szervezőknek, kivitelezőknek, mindenkinek aki részt vett a Malom kör megalkotásában! Szívből ajánljuk mindenkinek aki szeret túrázni és vinne bele egy kis kihívást! Abszolút teljesíthető a dolog! Ha nekünk sikerült, másnak is fog! :) Az esti vacsoránál, már felmerült, hogy vissza jövünk és megpróbáljuk a 30 kilométeres távot is... Ki tudja... Kora ősszel ott tali? :)

Ami a költségeket illeti: két típusú nevezési díj van:

4000 Ft-os

mely az alábbiakat tartalmazza:
– egyedi, kézzel készített kézműves kerámiaérem,
– a zebegényi Monarchia Rétesháznál egy finom rétesre beváltható kupon,
– az eredménylistán tallózható teljesítési adatok

és az
1500 Ft-os

amennyiben a teljesítő nem igényli az ajándékokat a nevezési díj fejébe az alábbit tartalmazza:
– az eredménylistán tallózható teljesítési adatok

Ezért a pénzért egy egész napos programon tudunk részt venni és nagyon jól szórakozni. Gyönyörű tájak, fantasztikus dunai panorámával, mi kell még?

További infó és nevezés: www.malomkor.hu

Szeretném kiemelni, hogy nem szponzorált bejegyzés! Saját elhatározásból és költségen teljesítettük ezt a kihívást!