Végre elkészült a következő videónk! Elnézést kérünk mindenkitől, de most mindegyikünknél feltorlódtak a munkák, így nem tudtunk a videókkal és a bloggal foglalkozni. De most, hogy indul a túra szezon, ismét helyet szorítottunk ezen kötelezettségünknek is. Íme hát a rövid beszámoló és a videós összefoglaló:

Ott fejeztük be az előző videónkban, hogy elindult a 2016-os Fjallraven Vándortúra. Próbáltuk minél részletesebben és látványosabban megörökíteni ezeket a pillanatokat.

Ennek esett áldozatul szeretett drónunk. Aki nem látta volna videónkat, az alábbi blog posztunkban megtekintheti: http://amatorokahegyen.blog.hu/2016/09/22/fajllraven_vandortura_2016_0_resz_amatorok_a_hegyen_video

Úgy terveztük, hogy a gyors felvétel készítések után a mezőnnyel közösen vágunk neki az első 22 kilométeres szakasznak, de ezen tervünk hamar szertefoszlott, amikor a baleset megtörtént. Rohantunk drónt menteni, majd vissza a bázisra, kis szerelés, pakolás és jó fél óra késéssel iramodtunk csak a többiek után.

Körülbelül 3 perce lehettünk úton amikor is elkezdett erőteljesebben szitálni az eső, mely nem segített a kezdeti elkeseredésünkön. Minden össze jött, amitől féltünk. Éjszakai vihar, kevés alvás, technikai gondok, csúszás a startnál és még a folyamatos eső is. A terv az volt, hogy a bolyban haladunk végig, így nem kell tartanunk az eltévedéstől és talán a ritmus és a tempót is jobban tudjuk tartani. Na ez borult már az első fél órában. Erre mi jöhet még? Hát az, hogy első kilométeren eltévedtünk. Nem kicsit, nagyon. Valamiért nem volt egyértelmű, hogy a határon lévő jelzésnél balra kellene letérnünk a főútról. Mi ehelyett tovább mentünk Szlovákiába. Egészen az első faluig, ahol már kezdett nagyon gyanús lenni, hogy valami nem stimmel. Egy darab útjelölést nem láttunk sehol. Egy falubeli árokkaszáló bácsitól kérdeztük meg, hogy látott erre egy nagy csapat túrázót. A válasz már meg sem lepett minket. "Hajnal óta kaszálunk itt a faluszélen, de erre egy hátizsákos ember nem járt." Megköszöntük a hasznos tanácsot és azzal a lendülettel fordultunk is vissza, kezünkben a térképpel, melyet erősen szugerálva próbáltuk megfejteni, hogy merre kellett volna menni. Gyors fejszámolással kiderítettük, hogy kb. 2 km-rel jöttünk túl a határon, így az oda-vissza 4 kilométer plusz volt mindjárt az első pár órában. Nekünk! Plusz 4 km! Azoknak akik most vannak először egy ilyen túrán és az életükért küzdenek. Itt már csak nevettünk. :) Kicsit belehúztunk, hogy legalább pár embert beérjünk, akiket lehet követni a távolból, hogy még 1x ne tévedjünk el. Nem is kellett sokáig gyalogolnunk, amikor belebotlottunk egy kedves túra társunkba, aki szintén eltévedt, de Ő már az erdőben. Így kiegészülve, már hárman folytattuk utunkat a teljesen felázott és sártengerré változott erdei utakon. Délre az eső is elállt és már már napsütéses időben értük el az első ellenőrzési pontot, Zádorfalvát, ahol az ebédünket terveztük elfogyasztani. Mint kiderült, mindenki így tervezte, így elég sok társunkkal találkoztuk. Ide már nagyon elcsigázottan érkeztünk. Talán a fáradtság, talán a kialvatlanság, az eső, a nyirkos ruhánk miatt, de nem voltunk benne biztosak, hogy tovább akarunk menni, illetve, hogy tudunk.

De a remek ebéd és a bő 40 perces pihenés életet lehelt elcsigázott testünkbe, és újúlt erővel indultunk neki az előttünk lévő bő 12 km-nek. Apropó, ebéd: ez volt az első alkalom, hogy a mini gázpalackos Primus gázfőzővel készítettül el, a várva várt Adventure Food márkájú liofilizált zacskós egytálételt. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ez működik és ehető. Tévedtünk. Nagyon finom és működik. Friss főtt, húsos, jól fűszerezett egytálétel készült el, nem több mint 10 perc alatt. Vizet forral, kibont (Silica gel kivesz!), forró vizet beleönt, összezár, vár 8 percet és eszi! Ennyi! Azt nem mondom, hogy elcserélném egy vasárnapi ebédre, de ott akkor egy gasztonómiai csúcsának hatott.

 Mennyiségre is több mint elég 4-6 óra kemény gyaloglás után is. Míg ettünk, folyamatosan érkeztek a többiek pecsételni és egyet pihenni, nem is értettük, hogy hol előztük meg őket.

 Evés, ivás, pihenés után kéretlen- kelletlen neki vágtunk az előttünk álló befejező szakasznak. Az kicsit demoralizáló volt, amikor a szervezők arról diskuráltak, hogy az első fanatikusok, már beértek a célba és már állítják a sátrukat. Mivaaaan?!?!?! Azt meg hogy?!? Állunk összeszed és nekilódultunk. Innen már viszonylag gond nélkül peregtek a kilométerek és percek. Talán a változatos és mese szép tájak, a szúrós-bokros keskeny, de mégis szórakoztató ösvények miatt egész jókedvűen sikerült beérni aznapi végcélunk Gömörszőlős nevezetű takaros kis falucskába. Itt tapasztaltuk meg ismételten túra társaink jófejségét, akik hatalmas tapssal és éljenzéssel fogadtak minden beérkezőt. Persze voltak, akik szétrollkodták a megfáradt vándor sefie-jét! :DSzuper kis birtokon verhettük fel a még mindig nyirkos sátrunkat. És itt álljon az első jó tanács a kezdő vándortúrázóknak (tőlünk): Minél később érsz be a kijelölt szálláshelyre, annál nagyobb valószínűséggel neked már csak a legszarabb helyek maradnak (sátorállításra). :) MI is így kerültünk egy hajdan volt veteményes kert fölé.  Volt ott minden, amit csak el lehet képzelni egy nagyobb falusi portától. Nagyon finom vacsora után még marad időnk és energiánk megvitatni a különböző túrázási praktikákat. Rengeteg jó tanácsot és apró trükköket tanítottak nekünk drága jó társaink. Késő estig ment a sörözős beszélgetős, tábortüzezős hepaj. Persze mi közben folyamatosan a nemlétező mobilnetet kerestük, hogy el tudjunk készíteni a napi összefoglalót nektek. Ez sajnos nem igazán működött. Innét még tudtunk küldeni anyagot a kollégáknak, hogy ők tegyék fel a megfelelő helyre. A többi szálláshelyen sajnos még ennyi net sem volt. :(

Viszont most fogadjátok szeretettel összefoglaló videónkat az első nap eseményeiről:

További képek és információk: